0

Kedves olvasók!

2009. szeptember 27., vasárnap.
Arra szeretnélek kérni Titeket, ha elolvastátok a fejezetet írjatok kommentárt, mert nagyon szeretném tudni, hogy mi a véleményetek a történetről. Előre is köszönöm.
Leia Mais...
4

Egy angyal érintése - 2. Fejezet

2009. szeptember 22., kedd.
A következő kép álmomban villant be, pár nappal az előző után. Ismét egy üres, sötét helyen voltam. Most azonban az angyal rendesen kivehető volt. Tudtam, hogy álmodom, de igyekeztem minél több dolgot megtudni tőle.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- A nevem Sherry. Az őrangyalod vagyok. Érzem, hogy hamarosan szükséged lesz rám, ezért mostantól gyakrabban eljövök és megnézlek.
- Nem értem. Hogyhogy szükségem lesz rád?
- Majd megérted, ha eljön az ideje - ezzel eltűnt, én pedig zihálva felriadtam.
Még éjszaka volt, de nem akartam és nem is tudtam visszaaludni. Inkább a dolgokat próbáltam helyretenni magamban. Összegezve arra jutottam, hogy van egy őrangyalom, akinek vigyáznia kell rám. De miért?
2 hónappal később:

Az események pörögtek maguktól. Suli, lovaglás, Madrid. El is felejtettem azt a furcsa álmot. Az angyal sem látogatott meg. Lefoglalt, hogy beilleszkedjek. Rajongtam a suliért, az emberekért, a városért. Az iskolában az új osztálytársaimmal már össze is barátkoztam. Volt egy lány, Emma, akivel már az első napon összebarátkoztunk. Nagyon aranyos. Segített eligazodni a suliban, bemutatott az osztálytársainknak, és neki köszönhetem, hogy randim lesz. A neve Adam. Rettentő helyes. Gyönyörű kék szemek, barna, rövid haj, kockás has, és csak egy fél fejjel magasabb. Nálam egy évvel idősebb. Emma azt mondta, hogy rettentő szerencsés vagyok, és most nagyon sok lány irigyel. Hát mit mondhatnék? Szerencsésnek is érzem magam. A program, ha jól tudom mozi lesz. Mit vegyek fel? Arra jutottam fél óra ácsorgás után a szekrényem előtt, hogy mivel ősz van egy sima farmer, egy kivágott top és rá egy pulóver tökéletes lesz. Miután felöltöztem, feldobtam egy laza sminket és kész. Adammal úgy beszéltük meg, hogy értem jön hatra. Fél hat van. Remek. Szerencsémre hamar eltelt az a fél óra. Csengettek.

- Nyitom! - szóltam mindenkinek.
- Szia Amy! Készen vagy? Mehetünk?
- Szia Adam! Pillanat, szólok anyuéknak, és mehetünk.
- Rendben.
- Anya! Mentem. Majd jövök.
- Rendben, de Amy! Vigyázzatok és óvatosan vezessen Adam!
- Jaj anya! Persze, hogy vigyázunk és óvatosak leszünk. Na szia.
- Viszlát Mrs. Headway.
- Sziasztok - köszönt anya.
Adam rettentő udvarias volt. Kinyitotta a kocsiajtót, besegített és egyéb kis apróságok. Az úton a mozi felé sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy van egy öccse és egy húga. Imádom a gyerekeket. Remélem jól kijövök majd velük. Aztán még az is kiderült, hogy szereti a lovakat. Persze én is rendesen ki lettem faggatva. Lassan megérkeztünk a moziba. A film amit megnézünk, nem tudom, hogy mi, ugyanis meglepetés. Nem nagyon szeretem a meglepetéseket, de ám legyen. Nem kíváncsiskodtam tovább. Amíg a film kezdetét vártuk, folytattuk a beszélgetést. Épp a mosdóba indultam, amikor összecsuklott a lábam és megint elsötétült a világ. Jaj ne! Miért pont most?
- Szia Amy! Hogy vagy mostanában?
- Szia Sherry! Köszönöm megvagyok, de nem lehetett volna, hogy később gyere?
- Sajnálom, de muszáj volt jönnöm.
- Valami baj van?
- Inkább lesz. Egyre erősebben érzem a baj közelségét.
- Sherry! Megijesztesz.
- Ne haragudj. Nem akartalak.
- Már késő.
- Ne félj! Vigyázok rád.
- Rendben, de egyáltalán nem tudod, hogy mi fog történni?
- Sajnos nem, de nekem mennem kell. Viszlát később.
- Szia Sherry.
Adam karjaiban tértem magamhoz.
- Amy! Jól vagy? Mi történt? Mi volt ez?
- Nem tudom, de jól vagyok.
- Haza viszlek. Vagy menjünk kórházba?
- Ne! Egyiket sem szeretném. Tényleg jól vagyok. Veled akarok maradni - néztem rá könyörgően.
- Nem Amy. Haza viszlek. Ha nagyon akarod, és a szüleid sem bánják, akkor ott maradok veled, de szeretnélek ágyban látni.
- De akkor velem maradsz. Ugye?
- Ez a szüleidtől függ - válaszolta mosolyogva, majd a karjaiba vett, és kivitt a kocsiba.
Bekapcsolta a biztonsági övemet, megkerülte a kocsit, beszállt, és haza vitt. Anya amikor meglátott értetlen képet vágott.
- Ti nem moziban vagytok elvileg?
- Jó estét Mrs. Headway. Ott kéne lennünk, de Amy elájult és jobbnak láttam, ha haza hozom.
- Hogy mi történt?
- Nyugi anya! Már jól vagyok.
- De mikor történt? Vagy hogyan? Most hogy érzed magad?
- Anya! Minden rendben. Tényleg semmi bajom.
- Én azért jobban örülnék, ha megnézne egy orvos. Holnap elmegyünk.
- Ne! Tényleg minden rendben.
- Amy! Én is jobban örülnék, ha megnézetnéd magad - szólalt meg Adam.
- Rendben. Addig úgyse hagytok békén. Viszont most lepihenek.
- Rendben kicsim.
- Anya! Lenne egy kérdésem. Kicsit maradhat Adam?
- Hát ha akar, akkor igen.
- Köszi - azzal felmentünk a szobámba.
Adam ahogy ígérte, velem maradt, de nekem le kellett feküdnöm. gyorsan a fürdőben levetkőztem, felvettem a hálóingemet, köntösömet, majd kimentem, és bebújtam a takaró alá. Adam az ágyam szélére ült.
- Egész szép a szobád - törte meg a csendet.
- Köszönöm. Annyira restellem, hogy így elszúrtam a randit.
- Ne aggódj. Majd lesz másik. Hogy érzed magad?
- Egész jól. Köszi.
Adam elég sokáig velem maradt. Körülbelül tizenegy óra lehetett, amikor elment. Másnap reggel nyolckor a telefonom csörgésére ébredtem. Emma hívott. Természetesen a tegnap érdekelte. Nagy vonalakban elmeséltem neki mindent.
- De most már jól vagy ugye? - aggodalmaskodott a barátnőm.
- Persze. Csak anya nyaggat folyton azzal, hogy menjünk el orvoshoz, úgyhogy elmegyek.
- Szerintem sem rossz ötlet.
- De tényleg semmi bajom. Na mindegy. Így legalább majd mindenki megnyugszik.
- Na igen. Viszont nekem most mennem kell. Gyógyulgass! Majd még hívlak. Szia.
- Oké. Szia!
Alig, hogy letettem a telefont, ismét megcsörrent. Adam volt.
- Jó reggelt Amy. Ugye nem ébresztettelek fel?
- Szia! Nem már régóta fent vagyok.
- Akkor jó. Hogy vagy? Aggódtam érted.
Hirtelen melegség öntött el.
- Köszönöm megvagyok.
- Mikor mentek orvoshoz?
- Nem tudom. Miért?
- Majd hívj, ha végeztél. Rendben?
- Persze, de most ha nem haragszol leteszem, mert megyek reggelizni meg készülni. Köszönök mindent. Majd beszélünk. Szia!
- Oké. Rendben. Szia!
Miután letettem, kikászálódtam az ágyból, és lementem a földszintre. Anya a konyhában volt. Neki is ugyan az volt az első kérdése, mint Emmának vagy Adamnek. Ugyan azt elmondtam neki is. Reggeli után elmentünk az orvoshoz. Persze én már előre tudtam, hogy nem fog találni semmit, de anyut muszáj volt megnyugtatni. Mikor végeztünk, felhítam Adamet, és elmondtam neki, hogy minden rendben, majd megbeszéltünk egy találkozót holnap délutánra. A nap hátralévő részét Démonnal töltöttem. Már hiányzott a kikapcsolódás. Este kilenckor mentem haza. Mindenki a nappaliban volt. Köszöntem, aztán felmentem a szobámba. Az üzenetrögzítőmön volt egy üzenet.
"Szia Amy! Itt Emma. Csak azért kerestelek, hogy megkérdezzem, nincs kedved eljönni bulizni? Páran az osztályból elmegyünk és jó lenne, ha eljönnél. Ha akarsz és tudsz, akkor légyszíves legkésőbb fél tízig hívj. Szia!"
Ránéztem az órámra. Fél tíz lesz tíz perc múlva. Gyorsan lerohantam a lépcsőn, hogy beszéljek apuékkal.
- Anya! Apa! Emma hívott bulizni. Ugye lemehetek?
- Most? Hát nem nagyon örülnék neki. Pihenned kell - válaszolt anya.
- De miért? Nincs semmi bajom. Könyörgöm.
- Késő van már, és anyádnak igaza van.
- De apu! Az orvos sem talált semmit.
- Majd máskor kincsem. Majd máskor.
Duzzogva vonultam el. Akkor is elmegyek. Gyorsan felhívtam Emmát és mondtam neki, hogy elengedtek. Fél óra alatt sikerült elkészülnöm. Nagyon óvatosan kiosontam a házból. Emma közel lakott, így nem kellett sokat mennem. Fél tizenkettőre értünk a buliba. Nagyon jól éreztem magam. Pont erre volt szükségem. Körülbelül hajnali kettő lehetett, amikor terveztük, hogy megyünk, de megjelentek a szüleim és az öcsém. Nagy bajban voltam.
- Sziasztok. Hát ti? - adtam az ártatlant.
- Mi is pont ezt akartuk kérdezni. Nem megmondtuk apáddal, hogy nincs ma buli?
- Tudom, de...
- Nincs semmi de! Most rögtön megyünk haza, és egy hónap szobafogságot kapsz.
Sértődötten beültem a kocsiba. Fél úton anya mondókáját hallgattam. Miután elhallgatott apa szólalt meg.
- Kicsim! Tudom, hogy most haragszol ránk, de mi csak meg akarunk védeni, mert szeretünk - mondta, de én csak a mellettem elsuhanó fákat néztem.
Kicsit hátrafordult és úgy folytatta:
- Ne csináld ezt Amy! Ez csak a te érdeked.
Épp csak rá akartam pillantani, amikor észrevettem, hogy egy őz áll az úton.
- Apa vigyázz! - kiáltottam el magam, de már későn.
Az események felgyorsultak, elmémet zsibbasztó, aggasztó sötétség lepte el.
Leia Mais...
1

Egy angyal érintése - 1. Fejezet

2009. szeptember 19., szombat.
Változások.Mindig valami új. Új élet, új év. Imádtam, minden egyes pillanatát. Végre úgy éreztem, minden rendbe jön. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mekkorát tévedtem...
Édesapám egy hete bejelentette, hogy új állást kapott, ezért költözünk. Eleinte nem rajongtam az ötletért, hiszen a barátaimat, az osztálytársaimat és az iskolát is itt kell hagynom, de mára már beletörődtem. Az új hely ahova megyünk, nem más, mint Spanyolország fővárosa Madrid. Ennek örültem.Imádom azt az országot. Sajnos az út elég hosszú, úgyhogy hamarosan indulunk. Most elég nagy a felforgás, mert mindenki pakol. Lemegyek a földszintre, mivel érzem a reggeli finom illatát. Anya pirítóst készít, ha nem csal az orrom. És nem csal.
- Jó reggelt anyu!
- Jó reggelt kicsim! Éhes vagy már?
- Nagyon.
- Akkor légy szíves szólj apádnak és az öcsédnek, hogy kész a reggeli, és máris ehetünk - felelte anya.
- Máris. Apa! Daniel! Reggeli - kiabáltam teli torokból.
- Megyünk - felelték szint egyszerre.
Hamar végeztünk a reggelivel. Ezután segítettem anyunak elmosogatni, eltörölgetni és becsomagolva elrakni az edényeket, és kivinni a autóba. Miután ezzel végeztünk, kipakoltam a saját dolgaimat is. Lassan elindultunk. Az út a kompkikötőig úgy két óra lehetett. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Anya és apa társalogtak, míg apa vezetett, az öcsém játszott a laptopján, én pedig olvastam és hallgattam az IPodomat. Pár napja kaptam aputól vigaszdíjként a költözés miatt. Bár nem sokat segített, de már régóta egy ilyenre vágytam és nagyon örültem neki. Az idő csak úgy repült. Mire észbe kaptam már a komp kikötőben voltunk. Hamar átértünk Európába, És a határoknál sem volt gondunk. Már csak másfél óra kellett, hogy Madridba érjünk. Izgatott lettem. Még soha nem jártam Európában, de nagy álmom volt, és bármit megadtam volna érte, hogy eljussak ide, erre tessék, ideköltözünk. Szerencsémre apu és anyu is spanyol cégnél dolgoznak, így már kiskorom óta tanulom a nyelvet. A kultúrájukról elég sokat tudok, hiszen a könyveim nyolcvan százaléka Spanyolországgal, a kultúrával, a néppel, a nép eredetével és a nyelvvel foglalkozik. A másik nagy szenvedélyem a lovak és a lovaglás. Kedvenc állataim. A birtokunkon is voltak lovak. Már versenyszerűen lovagolok. Még sok mindent kell tanulnom, elsajátítanom, ezért folytatni fogom. Legalább is szeretném, de majd még meglátjuk. Most egyenlőre elmerülök a táj szépségében. A gyönyörködés közben elnyomott az álom, ezért már csak arra ébredtem fel, hogy valaki finoman rázogat. Anya.
- Amy! Megérkeztünk.
Lassacskán magamhoz tértem, és megláttam új otthonunkat. Ámulatba ejtő. Az udvaron szép zöld pázsit terül el. A ház színe narancssárga. Először egy boltív alatt kell áthaladni, amin azt a feliratot olvashatod, hogy "Isten hozott!". A házba belépve egy hatalmas nappali található, amiből nyílik a konyha, egy mosdó, két vendégszoba, egy könyvtár, apa irodája, anya irodája és a szüleim hálóterme. A hálószobájukhoz tartozik egy fürdőszoba, ami hihetetlen gyönyörű. Az emeleten van az öcsém és az én szobám, plusz még két vendégszoba. Mind a kettőnknek külön-külön van még egy fürdőszobája, egy gardróbja és egy erkélye, amely a hátsó udvarra néz. A hátsó udvar maga a Paradicsom. Volt egy hatalmas úszómedencénk, egy kijelölt rész grillezéshez, és kicsit távolabb egy kert, amiben egy patak csörgedezett. De ezzel még nem volt vége, ugyanis a szomszéd telken egy kisebb lovarda állt, ami kiderült, hogy a miénk. Nem hittem a füleimnek, amikor ezt közölték velem.
- Ez komoly? Biztos, hogy nem csak álom?
- Ez a valóság, kincsem - felelte apa mosolyogva.
- Ez hihetetlenül szép. Imádom - lelkendeztem, majd elrohantam a kocsihoz, kikapkodtam a holmijaimat, és felrohantam a szobámba.
Kicsit még üresnek tűnt, de ezen segíthetünk. Elkezdtem pakolászni a dolgaimat. Mivel már délután két óra volt amikor megérkeztünk, ezért csak este hétre tudtam befejezni a rendrakást. Anya pedig éppen akkor végzett a vacsora elkészítésével.
- Emberek! Vacsora!
- Anya! Ha nem lenne gond átmennék a lovardába. Nem igazán vagyok éhes.
- Rendben, de ha lehet legkésőbb tízre gyere haza.
- Oké. Sziasztok - köszöntem el hangosan mindenkitől.
Már nem bírtam magammal, ezért fejvesztve rohantam át. Amikor bementem az istállóba 10 gyönyörű lovat pillantottam meg, de a szemem egyből kiszúrta a legszebbet. Egy ébenfekete, meseszép jószág volt. A karámba vittem egy próbakörre. Egész irányítható, nyugodt, és szépen tud lépni, ügetni, vágtázni. Tehetséges. Nem is hoztam ki másik lovat. Az idő olyan hamar elröppent, hogy negyed tíz volt amikor leszálltam Démonról. (Ezt a nevet én adtam neki, mert szerintem ez illik rá és még nem volt neve.) Gyorsan lecsutakoltam, adtam neki friss vizet, abrakot, szénát, majd haza mentem. Apuék még a nappaliban tévéztek.
- Sziasztok! Megjöttem.
- Szia drágám! Na milyen volt lovagolni? - érdeklődött apa.
- Jó. Nagyon jó. Már lovat is választottam. Egy fekete csődör. El is neveztem. Ugye lehet az enyém?
- Hát persze. És mi a neve?
- Démon. Ha nem bánjátok én mos megyek lefekszem. Jó éjt!
- Rendben. Jó éjt!
Felmentem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam és bekapcsoltam a laptopomat, hátha tudok a barátnőmmel, Noraval beszélni.
Szerencsémre tudtam. A fél éjszakát átbeszéltük. Nagy nehezen hajnali négykor sikerült befejeznünk. Másnap délelőtt tízkor keltem. Az első teljes napom Madridban. Semmi izgalmas nem történt aznap. Voltunk várost nézni, meg egész nap Démonnal gyakoroltam. Az igazat megvallva az elkövetkezendő 2-3 nap szinte ugyan ez volt. Viszont a negyedik napon valami nagyon furcsa történt. A belvárosban sétáltam, amikor hirtelen elsötétült előttem minden. Egy vakítóan fehér fényt láttam. Mi volt az? Talán angyal? Nem értettem. Azonban pár perccel később azt vettem észre, hogy a földön feküdtem és körülöttem sok ember állt. Hirtelen mindenki azt kezdte kérdezgetni, hogy jól vagyok- e? Igyekeztem mindenkit megnyugtatni. Lassan felálltam. Furcsa volt. Nem értettem, hogy mi történhetett, azonban azt az egyet biztosan tudtam, hogy erről senkinek nem beszélhetek.
Mikor hazaértem, felrohantam a szobámba, és próbáltam rájönni, mit jelentett az a kép. Nem sikerült. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy elfelejtem ezt az egészet. Biztos nem aludtam ki magam és már képzelődöm a fáradságtól, vagy csak túl sok fantasy filmet láttam az utóbbi időben, és reménykedtem, hogy nem történik meg többször. Nem volt szerencsém...
Leia Mais...
0

Egy angyal érintése

Előszó

Az élet nehéz, és nem is mindig igazságos.
Nem kellene ezt mondanom, hiszen a Sors új esélyt adott, de az ár túl nagy. Tényleg megérte, kifizetődő volt a döntésem?
Hallgassátok meg a történetem és döntsétek el ti magatok.
Leia Mais...
1

Sziasztok!

Üdvözöllek Titeket az blogomon!

A történet főhőse egy lány, aki nem is gondolta volna, hogy a pillanatok milyen változásokat hozhatnak az életébe. A Sors fura játékba kezd vele, a kérdés az, hogy a főhős elég érett - e már ehhez a feladathoz.
Remélem tetszeni fog, és rendszeres olvasóimmá váltok.
Leia Mais...

Számoljunk!!! :D

 
Touch of an angel © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |