Egy angyal érintése - 1. Fejezet

Változások.Mindig valami új. Új élet, új év. Imádtam, minden egyes pillanatát. Végre úgy éreztem, minden rendbe jön. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mekkorát tévedtem...
Édesapám egy hete bejelentette, hogy új állást kapott, ezért költözünk. Eleinte nem rajongtam az ötletért, hiszen a barátaimat, az osztálytársaimat és az iskolát is itt kell hagynom, de mára már beletörődtem. Az új hely ahova megyünk, nem más, mint Spanyolország fővárosa Madrid. Ennek örültem.Imádom azt az országot. Sajnos az út elég hosszú, úgyhogy hamarosan indulunk. Most elég nagy a felforgás, mert mindenki pakol. Lemegyek a földszintre, mivel érzem a reggeli finom illatát. Anya pirítóst készít, ha nem csal az orrom. És nem csal.
- Jó reggelt anyu!
- Jó reggelt kicsim! Éhes vagy már?
- Nagyon.
- Akkor légy szíves szólj apádnak és az öcsédnek, hogy kész a reggeli, és máris ehetünk - felelte anya.
- Máris. Apa! Daniel! Reggeli - kiabáltam teli torokból.
- Megyünk - felelték szint egyszerre.
Hamar végeztünk a reggelivel. Ezután segítettem anyunak elmosogatni, eltörölgetni és becsomagolva elrakni az edényeket, és kivinni a autóba. Miután ezzel végeztünk, kipakoltam a saját dolgaimat is. Lassan elindultunk. Az út a kompkikötőig úgy két óra lehetett. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Anya és apa társalogtak, míg apa vezetett, az öcsém játszott a laptopján, én pedig olvastam és hallgattam az IPodomat. Pár napja kaptam aputól vigaszdíjként a költözés miatt. Bár nem sokat segített, de már régóta egy ilyenre vágytam és nagyon örültem neki. Az idő csak úgy repült. Mire észbe kaptam már a komp kikötőben voltunk. Hamar átértünk Európába, És a határoknál sem volt gondunk. Már csak másfél óra kellett, hogy Madridba érjünk. Izgatott lettem. Még soha nem jártam Európában, de nagy álmom volt, és bármit megadtam volna érte, hogy eljussak ide, erre tessék, ideköltözünk. Szerencsémre apu és anyu is spanyol cégnél dolgoznak, így már kiskorom óta tanulom a nyelvet. A kultúrájukról elég sokat tudok, hiszen a könyveim nyolcvan százaléka Spanyolországgal, a kultúrával, a néppel, a nép eredetével és a nyelvvel foglalkozik. A másik nagy szenvedélyem a lovak és a lovaglás. Kedvenc állataim. A birtokunkon is voltak lovak. Már versenyszerűen lovagolok. Még sok mindent kell tanulnom, elsajátítanom, ezért folytatni fogom. Legalább is szeretném, de majd még meglátjuk. Most egyenlőre elmerülök a táj szépségében. A gyönyörködés közben elnyomott az álom, ezért már csak arra ébredtem fel, hogy valaki finoman rázogat. Anya.
- Amy! Megérkeztünk.
Lassacskán magamhoz tértem, és megláttam új otthonunkat. Ámulatba ejtő. Az udvaron szép zöld pázsit terül el. A ház színe narancssárga. Először egy boltív alatt kell áthaladni, amin azt a feliratot olvashatod, hogy "Isten hozott!". A házba belépve egy hatalmas nappali található, amiből nyílik a konyha, egy mosdó, két vendégszoba, egy könyvtár, apa irodája, anya irodája és a szüleim hálóterme. A hálószobájukhoz tartozik egy fürdőszoba, ami hihetetlen gyönyörű. Az emeleten van az öcsém és az én szobám, plusz még két vendégszoba. Mind a kettőnknek külön-külön van még egy fürdőszobája, egy gardróbja és egy erkélye, amely a hátsó udvarra néz. A hátsó udvar maga a Paradicsom. Volt egy hatalmas úszómedencénk, egy kijelölt rész grillezéshez, és kicsit távolabb egy kert, amiben egy patak csörgedezett. De ezzel még nem volt vége, ugyanis a szomszéd telken egy kisebb lovarda állt, ami kiderült, hogy a miénk. Nem hittem a füleimnek, amikor ezt közölték velem.
- Ez komoly? Biztos, hogy nem csak álom?
- Ez a valóság, kincsem - felelte apa mosolyogva.
- Ez hihetetlenül szép. Imádom - lelkendeztem, majd elrohantam a kocsihoz, kikapkodtam a holmijaimat, és felrohantam a szobámba.
Kicsit még üresnek tűnt, de ezen segíthetünk. Elkezdtem pakolászni a dolgaimat. Mivel már délután két óra volt amikor megérkeztünk, ezért csak este hétre tudtam befejezni a rendrakást. Anya pedig éppen akkor végzett a vacsora elkészítésével.
- Emberek! Vacsora!
- Anya! Ha nem lenne gond átmennék a lovardába. Nem igazán vagyok éhes.
- Rendben, de ha lehet legkésőbb tízre gyere haza.
- Oké. Sziasztok - köszöntem el hangosan mindenkitől.
Már nem bírtam magammal, ezért fejvesztve rohantam át. Amikor bementem az istállóba 10 gyönyörű lovat pillantottam meg, de a szemem egyből kiszúrta a legszebbet. Egy ébenfekete, meseszép jószág volt. A karámba vittem egy próbakörre. Egész irányítható, nyugodt, és szépen tud lépni, ügetni, vágtázni. Tehetséges. Nem is hoztam ki másik lovat. Az idő olyan hamar elröppent, hogy negyed tíz volt amikor leszálltam Démonról. (Ezt a nevet én adtam neki, mert szerintem ez illik rá és még nem volt neve.) Gyorsan lecsutakoltam, adtam neki friss vizet, abrakot, szénát, majd haza mentem. Apuék még a nappaliban tévéztek.
- Sziasztok! Megjöttem.
- Szia drágám! Na milyen volt lovagolni? - érdeklődött apa.
- Jó. Nagyon jó. Már lovat is választottam. Egy fekete csődör. El is neveztem. Ugye lehet az enyém?
- Hát persze. És mi a neve?
- Démon. Ha nem bánjátok én mos megyek lefekszem. Jó éjt!
- Rendben. Jó éjt!
Felmentem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam és bekapcsoltam a laptopomat, hátha tudok a barátnőmmel, Noraval beszélni.
Szerencsémre tudtam. A fél éjszakát átbeszéltük. Nagy nehezen hajnali négykor sikerült befejeznünk. Másnap délelőtt tízkor keltem. Az első teljes napom Madridban. Semmi izgalmas nem történt aznap. Voltunk várost nézni, meg egész nap Démonnal gyakoroltam. Az igazat megvallva az elkövetkezendő 2-3 nap szinte ugyan ez volt. Viszont a negyedik napon valami nagyon furcsa történt. A belvárosban sétáltam, amikor hirtelen elsötétült előttem minden. Egy vakítóan fehér fényt láttam. Mi volt az? Talán angyal? Nem értettem. Azonban pár perccel később azt vettem észre, hogy a földön feküdtem és körülöttem sok ember állt. Hirtelen mindenki azt kezdte kérdezgetni, hogy jól vagyok- e? Igyekeztem mindenkit megnyugtatni. Lassan felálltam. Furcsa volt. Nem értettem, hogy mi történhetett, azonban azt az egyet biztosan tudtam, hogy erről senkinek nem beszélhetek.
Mikor hazaértem, felrohantam a szobámba, és próbáltam rájönni, mit jelentett az a kép. Nem sikerült. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy elfelejtem ezt az egészet. Biztos nem aludtam ki magam és már képzelődöm a fáradságtól, vagy csak túl sok fantasy filmet láttam az utóbbi időben, és reménykedtem, hogy nem történik meg többször. Nem volt szerencsém...