Egy angyal érintése - 2. Fejezet

2009. szeptember 22., kedd.
A következő kép álmomban villant be, pár nappal az előző után. Ismét egy üres, sötét helyen voltam. Most azonban az angyal rendesen kivehető volt. Tudtam, hogy álmodom, de igyekeztem minél több dolgot megtudni tőle.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- A nevem Sherry. Az őrangyalod vagyok. Érzem, hogy hamarosan szükséged lesz rám, ezért mostantól gyakrabban eljövök és megnézlek.
- Nem értem. Hogyhogy szükségem lesz rád?
- Majd megérted, ha eljön az ideje - ezzel eltűnt, én pedig zihálva felriadtam.
Még éjszaka volt, de nem akartam és nem is tudtam visszaaludni. Inkább a dolgokat próbáltam helyretenni magamban. Összegezve arra jutottam, hogy van egy őrangyalom, akinek vigyáznia kell rám. De miért?
2 hónappal később:

Az események pörögtek maguktól. Suli, lovaglás, Madrid. El is felejtettem azt a furcsa álmot. Az angyal sem látogatott meg. Lefoglalt, hogy beilleszkedjek. Rajongtam a suliért, az emberekért, a városért. Az iskolában az új osztálytársaimmal már össze is barátkoztam. Volt egy lány, Emma, akivel már az első napon összebarátkoztunk. Nagyon aranyos. Segített eligazodni a suliban, bemutatott az osztálytársainknak, és neki köszönhetem, hogy randim lesz. A neve Adam. Rettentő helyes. Gyönyörű kék szemek, barna, rövid haj, kockás has, és csak egy fél fejjel magasabb. Nálam egy évvel idősebb. Emma azt mondta, hogy rettentő szerencsés vagyok, és most nagyon sok lány irigyel. Hát mit mondhatnék? Szerencsésnek is érzem magam. A program, ha jól tudom mozi lesz. Mit vegyek fel? Arra jutottam fél óra ácsorgás után a szekrényem előtt, hogy mivel ősz van egy sima farmer, egy kivágott top és rá egy pulóver tökéletes lesz. Miután felöltöztem, feldobtam egy laza sminket és kész. Adammal úgy beszéltük meg, hogy értem jön hatra. Fél hat van. Remek. Szerencsémre hamar eltelt az a fél óra. Csengettek.

- Nyitom! - szóltam mindenkinek.
- Szia Amy! Készen vagy? Mehetünk?
- Szia Adam! Pillanat, szólok anyuéknak, és mehetünk.
- Rendben.
- Anya! Mentem. Majd jövök.
- Rendben, de Amy! Vigyázzatok és óvatosan vezessen Adam!
- Jaj anya! Persze, hogy vigyázunk és óvatosak leszünk. Na szia.
- Viszlát Mrs. Headway.
- Sziasztok - köszönt anya.
Adam rettentő udvarias volt. Kinyitotta a kocsiajtót, besegített és egyéb kis apróságok. Az úton a mozi felé sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy van egy öccse és egy húga. Imádom a gyerekeket. Remélem jól kijövök majd velük. Aztán még az is kiderült, hogy szereti a lovakat. Persze én is rendesen ki lettem faggatva. Lassan megérkeztünk a moziba. A film amit megnézünk, nem tudom, hogy mi, ugyanis meglepetés. Nem nagyon szeretem a meglepetéseket, de ám legyen. Nem kíváncsiskodtam tovább. Amíg a film kezdetét vártuk, folytattuk a beszélgetést. Épp a mosdóba indultam, amikor összecsuklott a lábam és megint elsötétült a világ. Jaj ne! Miért pont most?
- Szia Amy! Hogy vagy mostanában?
- Szia Sherry! Köszönöm megvagyok, de nem lehetett volna, hogy később gyere?
- Sajnálom, de muszáj volt jönnöm.
- Valami baj van?
- Inkább lesz. Egyre erősebben érzem a baj közelségét.
- Sherry! Megijesztesz.
- Ne haragudj. Nem akartalak.
- Már késő.
- Ne félj! Vigyázok rád.
- Rendben, de egyáltalán nem tudod, hogy mi fog történni?
- Sajnos nem, de nekem mennem kell. Viszlát később.
- Szia Sherry.
Adam karjaiban tértem magamhoz.
- Amy! Jól vagy? Mi történt? Mi volt ez?
- Nem tudom, de jól vagyok.
- Haza viszlek. Vagy menjünk kórházba?
- Ne! Egyiket sem szeretném. Tényleg jól vagyok. Veled akarok maradni - néztem rá könyörgően.
- Nem Amy. Haza viszlek. Ha nagyon akarod, és a szüleid sem bánják, akkor ott maradok veled, de szeretnélek ágyban látni.
- De akkor velem maradsz. Ugye?
- Ez a szüleidtől függ - válaszolta mosolyogva, majd a karjaiba vett, és kivitt a kocsiba.
Bekapcsolta a biztonsági övemet, megkerülte a kocsit, beszállt, és haza vitt. Anya amikor meglátott értetlen képet vágott.
- Ti nem moziban vagytok elvileg?
- Jó estét Mrs. Headway. Ott kéne lennünk, de Amy elájult és jobbnak láttam, ha haza hozom.
- Hogy mi történt?
- Nyugi anya! Már jól vagyok.
- De mikor történt? Vagy hogyan? Most hogy érzed magad?
- Anya! Minden rendben. Tényleg semmi bajom.
- Én azért jobban örülnék, ha megnézne egy orvos. Holnap elmegyünk.
- Ne! Tényleg minden rendben.
- Amy! Én is jobban örülnék, ha megnézetnéd magad - szólalt meg Adam.
- Rendben. Addig úgyse hagytok békén. Viszont most lepihenek.
- Rendben kicsim.
- Anya! Lenne egy kérdésem. Kicsit maradhat Adam?
- Hát ha akar, akkor igen.
- Köszi - azzal felmentünk a szobámba.
Adam ahogy ígérte, velem maradt, de nekem le kellett feküdnöm. gyorsan a fürdőben levetkőztem, felvettem a hálóingemet, köntösömet, majd kimentem, és bebújtam a takaró alá. Adam az ágyam szélére ült.
- Egész szép a szobád - törte meg a csendet.
- Köszönöm. Annyira restellem, hogy így elszúrtam a randit.
- Ne aggódj. Majd lesz másik. Hogy érzed magad?
- Egész jól. Köszi.
Adam elég sokáig velem maradt. Körülbelül tizenegy óra lehetett, amikor elment. Másnap reggel nyolckor a telefonom csörgésére ébredtem. Emma hívott. Természetesen a tegnap érdekelte. Nagy vonalakban elmeséltem neki mindent.
- De most már jól vagy ugye? - aggodalmaskodott a barátnőm.
- Persze. Csak anya nyaggat folyton azzal, hogy menjünk el orvoshoz, úgyhogy elmegyek.
- Szerintem sem rossz ötlet.
- De tényleg semmi bajom. Na mindegy. Így legalább majd mindenki megnyugszik.
- Na igen. Viszont nekem most mennem kell. Gyógyulgass! Majd még hívlak. Szia.
- Oké. Szia!
Alig, hogy letettem a telefont, ismét megcsörrent. Adam volt.
- Jó reggelt Amy. Ugye nem ébresztettelek fel?
- Szia! Nem már régóta fent vagyok.
- Akkor jó. Hogy vagy? Aggódtam érted.
Hirtelen melegség öntött el.
- Köszönöm megvagyok.
- Mikor mentek orvoshoz?
- Nem tudom. Miért?
- Majd hívj, ha végeztél. Rendben?
- Persze, de most ha nem haragszol leteszem, mert megyek reggelizni meg készülni. Köszönök mindent. Majd beszélünk. Szia!
- Oké. Rendben. Szia!
Miután letettem, kikászálódtam az ágyból, és lementem a földszintre. Anya a konyhában volt. Neki is ugyan az volt az első kérdése, mint Emmának vagy Adamnek. Ugyan azt elmondtam neki is. Reggeli után elmentünk az orvoshoz. Persze én már előre tudtam, hogy nem fog találni semmit, de anyut muszáj volt megnyugtatni. Mikor végeztünk, felhítam Adamet, és elmondtam neki, hogy minden rendben, majd megbeszéltünk egy találkozót holnap délutánra. A nap hátralévő részét Démonnal töltöttem. Már hiányzott a kikapcsolódás. Este kilenckor mentem haza. Mindenki a nappaliban volt. Köszöntem, aztán felmentem a szobámba. Az üzenetrögzítőmön volt egy üzenet.
"Szia Amy! Itt Emma. Csak azért kerestelek, hogy megkérdezzem, nincs kedved eljönni bulizni? Páran az osztályból elmegyünk és jó lenne, ha eljönnél. Ha akarsz és tudsz, akkor légyszíves legkésőbb fél tízig hívj. Szia!"
Ránéztem az órámra. Fél tíz lesz tíz perc múlva. Gyorsan lerohantam a lépcsőn, hogy beszéljek apuékkal.
- Anya! Apa! Emma hívott bulizni. Ugye lemehetek?
- Most? Hát nem nagyon örülnék neki. Pihenned kell - válaszolt anya.
- De miért? Nincs semmi bajom. Könyörgöm.
- Késő van már, és anyádnak igaza van.
- De apu! Az orvos sem talált semmit.
- Majd máskor kincsem. Majd máskor.
Duzzogva vonultam el. Akkor is elmegyek. Gyorsan felhívtam Emmát és mondtam neki, hogy elengedtek. Fél óra alatt sikerült elkészülnöm. Nagyon óvatosan kiosontam a házból. Emma közel lakott, így nem kellett sokat mennem. Fél tizenkettőre értünk a buliba. Nagyon jól éreztem magam. Pont erre volt szükségem. Körülbelül hajnali kettő lehetett, amikor terveztük, hogy megyünk, de megjelentek a szüleim és az öcsém. Nagy bajban voltam.
- Sziasztok. Hát ti? - adtam az ártatlant.
- Mi is pont ezt akartuk kérdezni. Nem megmondtuk apáddal, hogy nincs ma buli?
- Tudom, de...
- Nincs semmi de! Most rögtön megyünk haza, és egy hónap szobafogságot kapsz.
Sértődötten beültem a kocsiba. Fél úton anya mondókáját hallgattam. Miután elhallgatott apa szólalt meg.
- Kicsim! Tudom, hogy most haragszol ránk, de mi csak meg akarunk védeni, mert szeretünk - mondta, de én csak a mellettem elsuhanó fákat néztem.
Kicsit hátrafordult és úgy folytatta:
- Ne csináld ezt Amy! Ez csak a te érdeked.
Épp csak rá akartam pillantani, amikor észrevettem, hogy egy őz áll az úton.
- Apa vigyázz! - kiáltottam el magam, de már későn.
Az események felgyorsultak, elmémet zsibbasztó, aggasztó sötétség lepte el.

4 Comentários:

Névtelen írta...

Nagyon jó lett.:):)
Várom már a következőt..siess, mert most izgulok, hogy mi lesz velük..
Puszi : Csengi

Angyalka írta...

Szia szerintem is jó lett! Nagyon tetszik! Szerintem folytaasd!
Üdv: Renesmee

Biakole írta...

Szerintem is jó lett! Folytasd már léciikeeeeeeeee!
Biakole

Mina írta...

Sziaaa! Nagyon szép az oldal! és nagyon jó a történeted!!! :) és folytasd már!
:)Szia: Hermina

Megjegyzés küldése

Számoljunk!!! :D

 
Touch of an angel © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |