Egy angyal érintése - 16. Fejezet

Nagyon meglepődtem. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit csináljak. Persze a meglepettség csak pár percig tartott, aztán összeszedtem magam. Azonnal ellöktem magamtól Brandont, felpattantam az ágyról és elkezdtem ordítani.
- Te mégis mi a francot képzelsz magadról és egyáltalán mit keresel még itt?
- Én… azt hittem alszol.
- Aludtam is. De egy csókra mindenki felébred. De magyarázd már meg nekem, hogy miért tetted!
- Hát…úgy gondoltam, hogy valamilyen szinten én is bejövök neked és most már Adammel sem vagy együtt, ezért teszek egy próbát.
- Egy: ha nem vagy benne biztos, kérdezz meg! Kettő: Nem vagy ronda, de az esetem se. Három: Adammel talán két órája békültem ki.
- Hogy mi?
Brandon csak hápogott.
- Igen jól hallottad. Kibékültünk és úgy néz ki, hogy olyan nyolc körül átjön, ami… Úr isten! Már ennyi az idő? Nekem készülnöm kell!
- Miért hova mész?
- Brandon! Te süket vagy? Most mondtam, hogy Adam jön.
- De azt mondat, hogy nyolckor. Még csak hat óra van.
- Igen, de nekem fürdenem kell, epillálnom…áá mindegy. Hagyjuk. Te ezt úgy se érted. A lényeg az, hogy nem érek rá, úgyhogy megköszönném, ha kifáradnál.
- De meg se beszéltük a dolgokat.
- A lényeg az, hogy nem vonzódom hozzád, mert Adamet szeretem. A főnököd vagyok és semmi több. Oké? – miközben mindezt mondtam neki toltam ki a szobámból.
Mikor kiért válaszra sem várva becsuktam az ajtót az orra előtt. Miután egyedül maradtam eszembe jutott, hogy beszélnem kéne Emmával. Végül is kibékültem Adammel. Akkora kárt nem csinált. Bár még egy kicsit ráér. Most fontosabb dolgom van. Beszaladtam a fürdőbe és magamra zártam a fürdőajtót. Sikerült másfél óra alatt elkészülnöm. Mikor kinyitottam a fürdőajtót, hatalmas gőz áramlott a szobámba. Hát igen…ez vagyok én. Imádok meleg vízben órákat állni. Egy szál törölközőt magam köré csavarva kiválasztottam egy szexi ruhát. Remélem az én egyetlenemnek is tetszeni fog. Majd a tükör elé állva gondosan végignéztem magamon, hogy minden tökéletes-e. Meg vagyok elégedve a látvánnyal. Ahhoz képest,, hogy kiskoromban mindig ducibb voltam, egész jól nézek ki. Mikor mindennel végeztem, az órámra pillantottam. Húsz perc és nyolc. Remek időt futottam. Már csak várnom kell. Unalmamban az ágyra vetettem magam. Azonban a fejem valami keményebben koppant. Ekkor vettem észre, hogy a telefonom volt az. Kivettem a fejem alól és ránéztem. 5 nem fogadott hívás és egy üzenet. A hívások persze, hogy Emmától vannak, a sms pedig Adamtől. Vajon mit akar? Rámentem a megnyitás gombra és olvastam.

Szia kicsim!
Sajnálom, hogy csak most írok, de nem értem rá. Sajnos nem tudok ma elmenni hozzád, mert a haverom bajba került és segítenem kell. Ne ijedj meg! Semmi komoly. Tudom, hogy sokat készültél a ma estére (téged ismerve legalább 1 órát a fürdőben töltöttél  ), de esküszöm, hogy kárpótolni foglak. Nagyon szeretlek és még egyszer sajnálom! Adam

Remek! Már csak ez hiányzott! Puccba vágtam magam, de minek?! Na mindegy. Nem tudok mit tenni. Legjobb lesz, ha levetkőzöm és megnézem, hogy Brenda néni itthon van-e. Ha igen, akkor azt hiszem vele töltöm az estét. Egy kényelmesebb pólót és egy nadrágot kaptam magamra. Lassan leballagtam a lépcsőn és szerencsémre a nagynéném itthon van. Éppen a konyhában szorgoskodik. Ha nem csal a szimatom, akkor vacsorát készít.
- Szia Brenda néni!
- Ááá Amy! Jó hogy itt vagy. Épp szólni akartam, hogy segíts nekem. Ráérsz?
- Hát persze.
- Mi ez a savanyú arc? Ha nem akarsz, akkor ne segíts. Nem kényszer.
- Nem az a baj. Adam lemondta az esti találkánkat.
- Oh értem. Sajnálom. Viszont megtennéd, hogy kezet mosol és neki állsz a muffin formákat megtölteni?
- Persze.
Gyorsan elszaladtam a mosdóba kezet mostam és nekiláttam a nekem kiosztott feladatnak. Miután készen lett a süti és a vacsora is, megvacsoráztunk és beszélgettünk. Pompás este volt. Sokat nevettünk Brenda nénivel és jól kitárgyaltuk a pasikat. Éjfél körül azonban elálmosodtam. Már mentek le a szempilláim, ezért elnézést kértem és elmentem lefeküdni. Reméltem, hogy nyugodt álmom lesz, de nem így történt. Rémálom gyötört. Máskor is volt rémálmom, de nem ez. És ennyire nem is volt durva. Az elején egy gyönyörű fehér szobában voltam egy ágyban feküdtem és mellettem Adam. Ő még aludt. Mikor felkelt rám mosolygott. Boldogok voltunk. Aztán az álomkép hirtelen váltott. Adam a földön feküdt mellkasán egy lőtt sebbel. Én mellette térdeltem. Eszembe jutott, hogy gyógyítani tudok így rátettem a kezem a sebre és begyógyítottam. Aztán megint váltott a kép. Ismét Adamet láttam azzal a nővel akivel korábban és a kisgyerekkel. Megint elkezdtek folyni a könnyeim. Felriadtam. Az órámra nézve láttam, hogy hajnali négy van. Az arcomhoz értem és éreztem, hogy nedves. Mélyeket lélegezve próbáltam lenyugodni, hogy ez csak egy álom volt. Nem sikerült. Újra és újra bepánikoltam. Muszáj beszélnem Adammel. Lehet, hogy felébresztem, de majd sűrűn bocsánatot kérek. Így nem bírok aludni. Az éjjeliszekrényről elvettem a telefonom, megkerestem Adam számát és hívtam. Már legalább tízszer kicsengett mire felvette.
- Haló! – szólt bele álmos hanggal az én egyetlenem.
- Adam! Én vagyok az Amy! Sajnálom, hogy ilyenkor zavarlak, de muszáj volt beszélnem veled.
- Amy! Valami baj van?
- Nem nincs. Csak…
- Csak?
- Rosszat álmodtam veled kapcsolatban és meg akartam győződni, hogy jól vagy.
- Jaj Amy! Persze, hogy jól vagyok. Nem történt semmi. Mit álmodtál?
- Öööö… nem lényeg. Már nem.
- De…
- Tényleg minden rendben már. Megnyugodtam.
- Biztos? Ne menjek át?
- Késő van. Vagyis kora. Majd reggel találkozunk. Megpróbálok aludni. Szeretlek és sajnálom.
- Semmi baj. Én is szeretlek. Jó éjt!
- Neked is.
Miután letettem, mély levegőt vettem és kimentem a mosdóba. Hideg vízzel leöblítettem az arcomat. Jól esett. Azután visszamentem az ágyba és próbáltam aludni. Szerencsére sikerült. Reggel kicsit kómásan ébredtem és kicsit későn. Ha pontos akarok lenni nem is én keltem fel, hanem úgy ébresztettek. Arra ébredtem, hogy egy meleg kéz simogatja az arcom. Lassan nyitottam ki a szempilláimat, de azt hittem megint álmodom. A világ legszebb arcát láttam magam előtt. Azonban a meleg kezek érintése nem fejeződött be. Kicsit későn sikerült felfognom, hogy nem álmodom és Adam tényleg itt áll az ágyam mellett, simogatja az arcom és mosolyog rám. Mikor mindez tudatosult bennem, felpattantak a szemhéjaim és a barátom nyakába vetettem magam.
- Adam!
- Jó reggelt Csipkerózsika! Látom neked sikerült elaludnod – mondta mosolyogva.
- Miért neked nem? – néztem rá bűnbánóan.
- Hát nem nagyon. Egész éjjel azon járt az agyam, hogy mit álmodhattál. Nem akarod elmondani?
- Hát…nem. Sajnálom. Én…csak…szeretném lefelejteni.
- Hát jó. Nem faggatlak. De kárpótlásul kérek egy jóreggelt puszit!
- Azt kaphatsz.
Azonban a jóreggelt pusziból egy szenvedélyes csók lett. Ami kicsit hosszúra sikerült, de rettenetesen jó volt. Végre sikerült elfelejtenem az álmot valamennyire. Hihetetlen, hogy Adam egy szempillantás alatt elfelejteti velem a rosszat. Viszont vonakodva, de muszáj volt megszakítanom a csókot.
- Sajnálom Adam, de muszáj elmennem a mosdóba. Rendbe kell szednem magam.
- Nem mész te sehova kishölgy! Meg akarom kapni a jussomat és kárpótolnom is kell téged a tegnapiért. Most az enyém vagy!
Adam egy határozott rántással visszahúzott és én az ágyra estem. A szája azonnal megtalálta az enyémet és elkezdtük bepótolni az elmaradtakat…