Egy angyal érintése - 8. Fejezet

Az álmomban magamat láttam és az új lovardát. Gyönyörű volt. Éppen egy díjlovagló verseny volt. Én voltam az egyik bíró. A versenyt egy velem egyidős lány nyerte meg. Épen mentem átadni a díjat mikor felébredtem. Brenda néni ébresztett fel.
- Amy! Le kéne feküdnöd. Nem hiszem, hogy kényelmes így.
- Mi? Hol…Hol vagyok? – kérdeztem álmos hangon.
- A szobádban. Gondoltam feljövök megnézni téged és itt találtalak.
- Mennyi az idő?
- Tíz óra múlt.
- Akkor megyek és lefekszem.
- Rendben. Szép álmokat.
- Jó éjszakát.
Ahogy lefeküdtem el is aludtam. Reggel nyolc körül ébredtem fel. Kipihentnek éreztem magam. Lementem a konyhába. Brenda néni már ott tüsténkedett. Nagyon finom illatok terjengtek a levegőben.
- Jó reggelt Brenda néni.
- Szia kicsim! Hogy aludtál?
- Egész jól. És Te?
- Én is jól – mosolygott.
- Milyen vidám vagy ma reggel. Történt valami.
- Hát…
- Gyerünk! Ki vele! Mesélj!
- Az egyik munkatársam elhívott vacsorázni.
- De hiszen ez nagyon j hír.
- Igen. Remélem nem bánod, ha ma este egyedül hagylak.
- Nem egyáltalán nem. Esetleg áthívhatom Emmát?
- Persze. Akár még Adamet is. Apropó Adam. Hívott olyan hét körül.
- Hétkörül? nem mondta, hogy mit akar?
- Nem, de miért lepődtél meg az időponton?
- Mert tegnap elvileg bulizni ment a haverjaival, és arra számítottam, hogy délig alszik.
- Értem.
- Akkor megyek és felhívom. Köszi, hogy szóltál.
- Nincs mit.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Tudom, hogy pénteken láttam a suliban és ma még csak szombat reggel van, de hiányzik. A negyedik-ötödik csengésre fel is vette.
- Haló?
- Szia Adam! Itt Amy.
- Szia Édes. Reggel kerestelek, de a nagynénéd azt mondta, hogy alszol.
- Igen nem rég keltem. Te hogy-hogy ilyen korán felkeltél? Nem volt jó a buli?
- Ja nem azzal nem volt semmi baj. Igazából akkor értem haza.
- Mi?! Az igen! Nem vagy fáradt? Hagyjalak aludni?
- Ne! Le ne tedd! Hiányzol.
- Te is nekem, de aludnod kéne.
- Nem jönnél át inkább?
- Hát nem is tudom…
- Mi az hogy nem tudod?! Jaj Amy ne csináld már! Gyere át! Léci!
- Az igazat megvallva terveim voltak mára, de egy picit talán át tudok menni.
- Nagyszerű! Várlak! Siess! Csók.
- Szia!
Miután letettem végignéztem magamon. Így nem mehetek! Pizsamában voltam. Gyorsan elszaladtam a fürdőbe, letusoltam, felöltöztem, és elrendeztem a hajam. Lent a konyhában Brenda néni megterített, de amikor rám nézett csak elmosolyodott és így szólt.
- Gondolom, nem reggelizel.
- Hát…Adam kérte, hogy mennyek át egy kicsit. Remélem nem baj.
- Nem, de mi lesz a lovardával?
- Hát az még egy-két órát ráér. Vagy egy-két napot – vigyorogtam.
- Rendben. Akkor üdvözlöm Adamet.
- Átadom. Majd jövök. Puszi.
- Szia!
Az idő egész szép volt, ezért úgy döntöttem gyalog megyek. Elég hamar odaértem. Az ajtót Adam anyukája nyitotta ki.
- Jó reggelt Mrs.Bloom! Adam?
- Szia Amy! A szobájában.
- Szóljak neki, vagy felmész?
- Felmegyek. Köszönöm.
Halkan kopogtam Adam szobájának ajtaján. Mikor megláttam a barátom elkapott a nevethetnék. Elég kómásan nézett ki.
- Szia! Gyere be.
Bementem, Adam pedig becsukta az ajtót.
- Elég fáradtnak lá… - a mondatot nem tudtam befejezni, mivel minden olyan hirtelen történt.