Egy angyal érintése - 10. Fejezet

2009. november 26., csütörtök.
Az autóból Adam szállt ki, egy csokor virággal, valami kis meglepetéssel és (ahhoz képest, ahogy ki szokott nézni,) kiöltözve. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem.
- Hát Te mit keresel itt?
- Amy! Nagyon sajnálom a reggelit. Ezt neked hoztam – nyújtotta át a magával hozott dolgokat.
- Azt hiszed, hogy ezekkel mindent elintézhetsz? – próbáltam komoly lenni, de mikor ránéztem muszáj volt elmosolyodnom. – Szörnyű alak vagy. Mázlid van, hogy ennyire szeretlek.
- Tudom – válaszolta, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Bejössz? – toltam el magamtól.
- Igen, ha nem baj.
- Ha baj lenne nem kérdeztem volna.
A szobámba érve Adam elcsodálkozott, amint meglátta a sok papírt. Elmondtam neki, hogy mit tervezek. Az ötlet szerinte is jó. Szerencsére sikerült normálisan megbeszélni a történteket. Nagyban meséltem neki, mikor észrevettem, hogy elaludt. Nem akartam felkelteni, így inkább lementem és készítettem teát magamnak. Brenda néni elment randizni így egyedül voltam lent. Teát szürcsölgetve visszatértem a múltkor történtekhez, amikor azokkal az „emberekkel” találkoztam. Még mindig nem tudom, hogy kik voltak, de azóta nem találkoztam velük. Azt mondták, hogy válaszokat kaphatok a kérdéseimre, de nem kaptam. Egyáltalán kapcsolatba tudok lépni velük? Sherry! Talán ha neki szólok. Talán ha vele tudok beszélni. Meg kell próbálnom. De nem most. Most nem hagyhatom egyedül Adamet. Úgy döntöttem, hogy tévézek egyet a nappaliban. Nem akartam felmenni a szobámba. Már megnéztem egy filmet és egy másikat kezdtem el, amikor léptek zaját hallottam. Adam lépkedett le a lépcsőn álmosan törölgetve a szemét.
- Jó reggelt álomszuszék.
- Miért hagytál aludni?
- Mert olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni – nyomtam egy rövid csókot a szájára.
- De nem azért jöttem, hogy aludjak. Na mindegy. Mit nézel?
- Nem tudom mi ez. Csak kapcsolgattam és ezt találtam. Leragadtam itt. Lekapcsolhatom, ha gondolod.
- Nem kell.
Körülbelül fél órát ültünk a tévé előtt, mikor nem bírtam tovább.
- Itt vacsorázol? – néztem Adamre
- A nagynénéd?
- Randevúja van. Szóval?
- Nem hiszem, hogy hiányoznék otthonról, úgyhogy igen.
- Remek. Akkor megyek és készítek valamit.
- Ne segítsek?
- Nem fontos. Ha valami kell, akkor úgyis szólok.
- Oké.
Gyorsan összedobtam egy finom vacsorát, megterítettem romantikusan az asztalt és Adammel megvacsoráztunk. Nem voltam valami beszédes mivel egész végig azt vártam, hogy beszélhessek Sherryvel. Az étkezés befejeztével Adam elment haza. Belátta, hogy most nem vagyok valami jó társaság. Miután elköszöntem kettesével szedtem a lépcsőfokokat, úgy rohantam fel a szobámba. Brenda néni remélhetőleg tizenegyig vagy éjfélig nem ér haza, szóval enyém a lakás. Lássuk.
- Sherry! Ha hallasz, akkor légy szíves gyere! Beszélni szeretnék veled – mondtam hangosan.
Kicsit őrültnek éreztem magam. Legalább negyed órát vártam. Már majdnem feladtam, mikor valaki megszólalt mellettem.
- Hívtál?
- Sherry! Igen. Beszélni akarok veled.
- Mondjad. Itt vagyok.
- Szeretnék kapcsolatba lépni azokkal a személyekkel, akikkel múltkor beszéltem. Ugye el tudod intézni?
- Hát nem is tudom Amy! Ő méltóságukat nem lehet csak úgy zaklatni. Meg kéne várnod, míg Ők lépnek Veled kapcsolatba.
- De az mikor lesz? Sherry, kérlek. Annyira nyomasztó már ez a helyzet. Semmit nem értek. Muszáj megtudnom, hogy mi történt, történik velem.
- Megpróbálom, de nem ígérek biztosat. Majd jelentkezem.
- De mi… - és még mielőtt befejezhettem volna a mondatomat, Sherry felszívódott.
Remek. Most se lettem sokkal okosabb. Na mindegy. Úgy se tudok mit tenni. Várnom kell. Viszont addig mivel üssem el az időt? Adamet nem hívhatom vissza. Hülyének nézne. Emmát nem akarom áthívni, mert ah netán akkor ájulnék el amikor ő itt van, még a végén kihívná a mentőket. Azt hiszem marad a tévé. Fél órán át kapcsolgattam, de értelmes műsort nem találtam. Már épp arra a következtetésre jutottam, hogy elmegyek aludni, mikor elsötétült minden. Szokás szerint. Viszont ennek most nagyon örültem.
- Üdvözlünk Amy Headway! Úgy hallottuk kerestél minket.
- Jó estét! Valóban szerettem volna magukkal beszélni.
- Halljuk.
- Az igazság az, hogy szeretnék feltenni kérdéseket.
- Amy! A válaszok ideje lejárt. Idővel ismét lejön és akkor válaszolunk. Most viszont nem lehet.
- De miért.
- Mondtam. Nincs itt a válaszadás ideje. Majd máskor. Idővel. Most megyünk. Viszlát Amy.
Nem hiszem el!!! Megint nem tudtam meg semmit. Miért?? Miért csinálják ezt velem? Egyáltalán kik Ők? Miért nem válaszol nekem senki? Ezt az egészet, hogyan oldhatnám meg egyedül? Muszáj, hogy most itt legyen Velem valaki. Lehet, hogy kiakad Adam, de szükségem van rá. Szerencsémre ráért és szívesen át is jött. Az estét velem töltötte és sikerült rávennem, hogy maradjon velem éjszakára is. Viszonylag hamar lefeküdtünk, de én nem tudtam aludni. Mindvégig azon agyaltam, hogy vajon mikor jön el ismét a válaszok ideje. Sajnos nem tudok semmit tenni. Várnom kell.

1 Comentário:

Dorothea írta...

Ohh. I Love This. xD =)

Megjegyzés küldése

Számoljunk!!! :D

 
Touch of an angel © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |