Ismét fényt láttam, de most nem csak egyet. Már nagyon elegem volt ezekből az ájulásokból. A fény egyre nagyobb lett. Tehát megint közeledett valami. Vagy valaki. Legutóbb amikor ilyen történt megismertem az őrangyalomat, Sherryt. Amikor annyira közel voltak már, hogy ki tudtam venni az alakjukat, rájöttem, hogy 6 ember áll előttem. Három férfi és három nő. A három nőből az egyik Sherry volt.
- Sherry! Mit keresek itt? És kik azok akik veled vannak?
- Üdvözlünk Amy Headway. A nevem Michael. Gondolom sok kérdésed van amire szeretnél választ kapni. A válaszok ideje most jött el. Kérdezz bátran.
Nem bírtam megszólalni. Körülbelül negyed óráig csak néztem az embereket előttem, majd lassan megszólaltam.
- Álmodom?
- Nem Amy. Ez a valóság.
- Miért vagyok itt?
- Már mondtam. Azért, hogy feltehesd a kérdéseidet, és választ kapj rájuk.
- Kik maguk?
- Mondjuk úgy, hogy a főőrangyalok vagyunk, mi öten. Sherry pedig a te őrangyalod volt.
- Hogy érti azt, hogy volt?
- Amy sajnálom, de menned kell. Erre a kérdésre a választ majd legközelebb kapod meg.
- Ne! – szóltam nekik, de ezt már Adam hallotta, mivel közben felébredtem.
- Amy! Úr isten de megijesztettél. Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan Adam.
- Persze semmi bajom.
- Hát nem úgy tűnik. Jobban örülnék, ha elmennél kivizsgáltatni magad. Nem tetszik nekem ez, hogy állandóan elájulsz.
- Tényleg minden rendben. Nem akarok kórházba kerülni.
- Rendben. Ha te mondod, akkor hiszek neked. Amúgy mire mondtad azt, hogy ne?
- Nem lényeg.
- Oké. Nem nyaggatlak. Ha akarod majd elmondod. Biztos rendben vagy? Nem maradsz inkább ma itthon?
- Nem szeretnék.
- Akkor induljunk, mert elkésünk.
Egész úton a suli felé azon gondolkoztam, ami történt. Miért mondták azt, hogy Sherry csak a volt őrangyalom. És az a férfi egyáltalán honnan tudta a nevemet? Lehet, hogy Sherry mondta el neki. A mélázásomból Emma riasztott fel. Adam éppen leparkolt a suli parkolóban, mikor Emma majdhogynem feltépte a kocsi ajtaját.
- Amy képzeld mi történt.
- Neked is szia Emma. Azért megvárhatnád míg kiszállok.
- Bocsi, de muszáj beszélnem valakivel.
- Hallgatlak.
- Amúgy szia Adam. ne haragudj, de elrabolom a barátnőd.
- Szia Emma. Hát ha nagyon muszáj.
Odajött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.
- Vigyázz magadra. Majd találkozunk. Szeretlek. Sziasztok – köszönt egyben a barátnőmnek is.
- Én is szeretlek. Szia – kiabáltam utána. Emmához fordultam – Na mesélj! Mi az a halaszthatatlan dolog, amit azonnal kell tudnom?
- Peter elhívott vacsorázni.
Peter az egyik évfolyamtársunk volt, akibe Emma halálosan bele volt zúgva. Mondjuk nem olyan rossz pasi. Emma, amióta megismertem, lesi minden mozzanatát. Folyton róla áradozik. Már gondolkoztam rajta, hogy összehozom őket. Úgy látszik elkéstem. Tátott szájjal bámultam Emmát.
- Nem mondod komolyan?
- De. Tegnap ami után elmentetek Adammal. Annyira boldog vagyok.
- Azt elhiszem. És mikor mentek?
- Holnap. Úgy is Péntek lesz. Tényleg nincs kedved egy dupla randihoz?
- Hát az első randitokon nem kéne a nyakatokba akaszkodnunk. Amúgy is programot tervezek holnapra – mosolyogtam.
- Hmm…ez érdekesen hangzik. Nem árulod el, hogy mit?
- Nem, mert nem is biztos, hogy Adam ráér.
- Értem. Remélem össze jön azért.
- Én is. – azzal elindultunk az osztályunk felé.
A nap viszonylag hamar eltelt. Adammal beszéltem a hétvégéről, de azt mondta, hogy a holnap semmiképp nem jó neki. A haverjaival megy bulizni. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem velük menni, de nem akartam rajta lógni állandóan, így valószínűleg a hétvégét egyedül töltöm. Nem nagyon örültem neki, de nem tehettem semmit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megjegyzés küldése