Egy angyal érintése - 9. Fejezet

2009. november 16., hétfő.
Az egyik pillanatban még Adammel szemben álltam, a másikban pedig a falhoz préselődve. Miután Adam becsukta az ajtót hirtelen a falhoz lökött, és hevesen elkezdett csókolni. Nagyon meglepődtem, de visszacsókoltam. Egy darabig csókolóztunk, aztán Adam elkezdett lefelé haladni a nyakamon. Amikor elváltak ajkaink csak lihegtem. Ilyet még soha nem csinált. Nagy nehezen, de sikerült megszólalnom.
- Adam! Mit…Mit csinálsz?
- Hiányoztál. Rettentően hiányoztál – válaszolt a nyakamba.
- Te is nekem, de várj! Anyukád vagy bárki benyithat.
Szó nélkül, még mindig engem kényeztetve odanyúlt az ajtó zárjához és elfordította. Fel sem fogtam rendesen, hogy mi most tényleg arra készülünk? Nem! Nem így szeretném az első alkalmat.
- Adam! Várj! Én most nem szeretném.
A blúzom gombolása közben állt meg.
- Miért?
- Mert…Mert nem! Én nem így képzeltem el az első alkalmat.
- Egy-két hete folyamatosan provokálsz. Most amikor teljesen be vagyok indulva, meghátrálsz.
- Provokállak? Mivel? – hitetlenkedtem.
- Mindennel. Nem Amy most már nem vonulhatsz vissza – azzal újra elkezdett csókolgatni.
- Ne! Adam! Hagyd abba.
Nagy nehezen kibontakoztam az öleléséből.
- Most inkább elmegyek. Fáradt vagy és ezért beszélsz hülyeségeket. Lehet, hogy kicsit többet is ittál. Majd ha kialudtad magad és nem vagy már olyan tuskó, beszélünk. Szia.
Meg se vártam, hogy válaszoljon. Mielőtt kiérhettem volna Adam anyja megállított.
- Amy! Már mész is?
- Igen Mrs. Bloom. Sok a dolgom, meg amúgy is Adamnek most pihennie kell.
- Értem. Azért örültem, hogy láttalak. Gyere máskor is.
- Majd igyekszem. Viszlát.
- Szia!
- Amy! – hallottam meg azt a hangot, amire perpillanat nem vágytam. – Várj! Nem úgy gondoltam. Beszéljük meg.
- Mit Adam? Azt, hogy bunkó vagy? Mondtam, addig nem szeretnék veled beszélni amíg ki nem aludtad magad.
- De így nem tudok nyugton lenni. Kérlek ne haragudj.
Válasz nélkül eljöttem. Ahogy haladtam végig az utcán, folytak a könnyeim. Ezt nem vártam Adamtől. Már majdnem haza értem, mikor megcsörrent a mobilom. Adam volt az. Persze most hívogat, mert belátta, hogy hibázott, de nem érdekel. Mikor haza értem, próbáltam úgy felmenni a hálómba, hogy Brenda néni ne vegyen észre. Nem jött össze.
- Amy! Jó hogy jössz. Adam épp az előbb hívott. Azt hittem vele vagy.
- Igen vele voltam. Összevesztünk. Nem mondta mit akar?
- Hát először téged kért a telefonhoz, de mondtam, hogy nem vagy itthon még, aztán kérte, hogy mondjam meg neked, hogy nagyon sajnálja.
- Azt elhiszem – dünnyögtem az orrom alatt.
- Mi történt? Elmondod?
- Csak bunkó volt. De remélem kialussza.
- Adam? Bunkó? Mit csinált?
- Nem lényeg. Most inkább felmegyek, és folytatom a tegnap esti munkámat.
- Rendben, de Amy! Ha legközelebb hív mit mondjak?
- Azt, hogy nem szeretnék vele beszélni.
- Oké.
A szobámba érve megcsörrent a telefonom. Azt hittem Adam, de nem. Emma volt.
- Szia Amy!
- Szia Emma! Na milyen volt a randid?
- Nagyon szuper. Jövő héten megismételjük. Peter annyira cuki volt. Meg persze rettentő udvarias. Aztán a vacsora után…
Próbáltam figyelni Emmát, de nem ment. Csak a ma történtek jártak a fejemben. Emma hangja riasztott fel.
- Amy! Hallasz Te egyáltalán?
- Persze. Miért?
- Csak mert nem válaszoltál. Na mi a véleményed?
- Miről?
- Hát a dupla randiról.
- Dupla randi?
- Tudod. Te, Adam, Peter és Én.
- Hát izé…Nem is tudom.
- Ajjaj. Valami gond van. Na mesélj.
- Ööö… nem telefon téma.
- Akkor átmegyek. Ráérsz? Nem zavarok?
- Nem. Gyere nyugodtan.
- Rendben. Szia!
- Szia!
Míg Emmát vártam ismét gondolataimba merültem. Hogy érthette azt Adam, hogy provokáltam? Mégis mivel? Halk kopogásra lettem figyelmes.
- Tessék!
- Szia! Elég nyúzottnak látszol. Ennyire szörnyű?
- Szia! Ühüm.
- Mesélj!
- Reggel hétkor Adam hívott, de én még aludtam, ezért…
Mire a történet végére értem, zokogtam. Emma vigasztalás képen átölelt.
- Amy szerintem ezt még meg lehet beszélni.
- Hát remélem meg tudjuk. Nem szeretném őt is elveszíteni. Azt már nem élném túl.
- Jaj ne beszélj ilyen hülyeségeket.
- De ha igaz? Annyi mindenkit elveszítettem az utóbbi időben.
- De mi itt vagyunk neked. Viszont most muszáj mennem. Majd este felhívlak. Puszi. Szia.
- Várj! Kikísérlek.
- Rendben.
Éppen be akartam menni a lakásba, mikor egy kocsi állt meg a ház előtt.


Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen kérlek titeket, hogy írjatok kritikákat, ötleteket, mert úgy sokkal könnyebb lenne az írás, és jól is esne. Előre is köszönöm.

Hugi

Comentários:

Megjegyzés küldése

Számoljunk!!! :D

 
Touch of an angel © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |