A csütörtök estém és a péntek délelőttöm nem volt különösebben izgalmas. Semmi különös nem történt. Ennek örültem. Nem hiányoztak a furcsa dolgok. Péntek délután, mikor hazaértem lepakoltam és átmentem egyet a lovardába. Régen jártam itt. Kicsit elhanyagoltam. Miután a szüleim meghaltak bezártuk. Mikor beléptem végig pillantottam a lovakon. Hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha ismét kinyitnánk a lovardát. Végül is van pénzünk feltudnánk venni néhány embert, és ami pénzt hoz, azt fordíthatnánk a lovak gondozására. Meg kell majd beszélnem ezt Brenda nénivel. A gondolattól nagyon izgatott lettem. Annyi ötletem volt. Suli után jöhetnék segíteni. Lehetne bér tartani. Nem bírtam magammal, így visszarohantam a házba, felkaptam a telefont és tárcsáztam Brenda néni mobilját. A harmadik csengésre fel is vette.
- Szia Brenda néni! Csak azt szeretném tudni, hogy mikor érsz haza?
- Szia Amy! Milyen izgatott a hangod. Nem tudom, mikor tudok elszabadulni. Valami baj van?
- Nincs semmi. Csak támadt egy ötletem.
- Milyen ötlet.
- Nem telefon téma. Majd ha hazajöttél.
- Rendben. Van még valami? Mert dolgoznom kell.
- Ja bocsi. Nem akartalak zavarni. Majd beszélünk. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont és felrohantam a szobámba. Elkezdetem leírni a terveimet, hogy mit kéne csinálni. Durván egy óra alatt összeírtam ami eszembe jutott. Ezután bekapcsoltam a gépem és megfogalmaztam egy hirdetést amiben az állt, hogy 3 lovászt és 2 oktatót keresünk. A munkabért még nem mertem beleírni. Annyira belemerültem a munkába, hogy észre se vettem mikor jött meg Brenda néni. csak a halk kopogásra lettem figyelmes.
- Gyere be!
Mikor Brenda néni benézett láttam a döbbentet az arcán. Gondolom a sok papíron csodálkozott el, ami szanaszét hevert az asztalomon és az ágyamon is.
- Hűha! Min dolgozol ennyire?
- Kitaláltam valamit.
Elmeséltem részletesen a tervemet. Miután végeztem megkérdeztem:
- Na mi a véleményed?
- Nem rossz ötlet. Megpróbálhatjuk. De szerintem kell neki 3-4 hónap amíg sikerül mindent elrendezni.
- Nagyszerű. Hétfőn el is kezdhetnénk intézni. Vagy akár még ma. Nincs annyira késő
- Hé hé hé! Amy! Nyugi! Ráérünk, de ha annyira el akarod kezdeni ma akkor elő kéne keríteni a lovarda papírjait elsőnek.
Na ezzel megfogott. Sajnos fogalmam sincs anyuék hova pakolták a dokumentumokat.
- Fogalmam sincs, hogy anyuék hova pakolták a hivatalos dokumentumokat.
- Megnézhetnéd anyukádék halójában.
- Rendben – pattantam fel az ágyról.
Kettesével vettem a lépcsőfokokat annyira örültem. Leértem, de megtorpantam anyuék hálója előtt. A baleset óta nem jártam odabent. Sőt senki. Gombóc nőtt a torkomban. Nem akartam sírni. Erősnek kell lennem. lassan benyitottam. Egy illat csapta meg az orromat. Anya kölniének az illata. Még apától kapta. Semmi nem változott a baleset óta. Minden ugyan ott volt, ahol anyuék hagyták. Összeszedtem magam és odamentem egy üveges szekrényhez, aminek volt egy fiókja. Talán itt lesz. Ott volt. Amint megtaláltam egyből mentem ki a szobából. Nem bírtam bent maradni. Túl sok volt a fájdalmas emlék. Megijedtem, mikor Brenda néni megszólalt mögöttem.
- Megtaláltad?
- Igen – feleltem, de már nem volt olyan boldog az arcom.
- Mi a baj?
- Semmi csak feltörtek az emlékek. A baleset óta senki nem járt odabent. Még…anya kölniének is…éreztem az illatát – az utolsó szavakat már sírva mondtam.
- Jaj kicsikém. Annyira sajnállak. Nekem is nagyon hiányoznak ám, de muszáj erősnek lennünk – ölelt át Brenda néni. – Tudom, hogy nehéz.
Jól estek a vigasztaló szavak. Félóra után sikerült megnyugodnom. A nagynéném végig velem volt. Kicsit át is áztattam a pólóját. Mikor úgy gondolta megnyugodtam, megkérdezte:
- Jobban vagy?
- Igen. Sajnálom.
- Ugyan mit?
- Hát azt, hogy itt bőgtem mint egy óvodás.
- Jaj Amy! Ne butáskodj. Ha sírni szeretnél, sírj. Nem tarthatod magadban, mert akkor belülről emészt fel, és az sokkal rosszabb.
- Akkor köszönöm.
- Nem kell semmit megköszönni. Viszont most rád férne egy forró fürdő utána pedig egy jó alvás.
- Inkább még finomítom az elképzeléseimet.
- Ahogy akarod.
Felmentem a szobámba és a gép elé ültem. Alig hogy elkezdtem gépelni, éreztem hogy megy le a szemem. Elaludtam és álmodtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megjegyzés küldése