Végre megnyithattam a lovardámat. El sem hiszem. Az újságban már egy-két napja feladtam a hirdetést állásra és ma már jönnek is hozzám meghallgatásra. Tiszta ideg vagyok. Lehet, hogy jobban izgulok mint az akik jönnek. Az első aki jön egy 17 éves fiú. A neve Brandon Hopes. Remélem tud bánni a lovakkal. Éppen a reggeli teámat szürcsöltem, mikor megcsendült a csengő. A szívem elkezdett dörömbölni. Megjött az első álláskeresőm.
- Szia! Amy Heasway vagyok. A Headway lovarda tulajdonosa.
- Szia! A nevem Brandon. Brandon Hopes. Az állásra jelentkeztem.
- Igen tudom. Gyere be és foglalj helyet.
- Köszönöm.
Becsuktam utána az ajtót és én is leültem. Elég helyes egy srác, de Úr isten! Miket beszélek. Nekem barátom van. Szeretem Adamet.
- Szóval az érdekelne, hogy tapasztalatod van-e már?
- Igen. Otthon vannak lovaink. Én is szoktam segíteni.
- Remek. Akkor ezek szerint szereted is a lovakat.
- Igen. Nagyon.
Fél órán keresztül beszélgettünk. Kérdezgettem őt minden féléről, és elég meggyőzőek voltak a válaszai.
- Szóval Brandon! Most menjünk át szerintem a lovardában és nézzük meg, hogy milyen vagy a gyakorlatban. Rendben?
- Persze.
Az elejétől fogva ő csinált mindent, én pedig csak néztem. Egész ügyes, és a lovakkal is jól bánik. Meg vagyok vele elégedve. Azt hiszem felveszem.
- Elég lesz Brandon. Légy szíves rendezd el a lovat és menjünk vissza a házba.
- Oké.
- Őőőő… nem igazán szokták ezt megmondani előre, de nekem minél előbb szükségem van az emberekre, ezért fel vagy véve. Holnap akár már kezdhetsz is miután reggel aláírtuk a szerződést.
- Juhé! – kiáltotta és örömében felkapott majd megpörgetett.
Mikor letett elpirultam.
- Őőő… bocsi csak nagyon örülök, hogy van állásom. Rám fér egy kis zsebpénz.
- Oké. Semmi. Akkor holnap.
- Rendben. Mikorra jöjjek?
- Hét és fél nyolc között? Amúgy nyolcra kell majd, csak most a szerződés miatt.
- Rendben. Akkor hét körül. Szia!
- Szia!
Brandon után a nap folyamán még 10 embert néztem meg. Este nyolc volt mire végeztem. Akiket megnéztem volt köztük még lovász és oktató is. Sőt egy állatorvos is eljött és felajánlotta, hogy elvállalja a lovardát. Nagyon örültem neki. Persze még egyből nem töltöttek be minden posztot, ugyanis voltak akik sajnos nem feleltek meg. Most egyenlőre van 2 lovászom, 2 oktatóm és egy állatorvosom. Még kéne 3 lovász és 3 oktató. Pontosabban 2 oktató, mivel én is tudok oktatni. Jaj már alig várom a holnapot. Még lesz pár meghallgatásom, addig hagyom az új alkalmazottjaimat dolgozni. Holnap még nem nyitok ki. Majd csak három nap múlva. Szeretném, ha összeszoknának a lovak az új dolgozókkal. Este még Brenda nénivel is meg kell beszélnem, mi volt ma. Majd vacsinál beszélek vele ugyanis este nem érek rá. Adam átjön majd, és ha minden jól alakul, akkor itt alszik. Ezt is nagyon várom már. Épp az esténket tervezgettem, mikor hirtelen Brandon arca villant a fejembe. Nem értettem, hogy miért. Csak nem érzek iránta valamit? Neeem! Az képtelenség. Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot. Inkább lemegyek főzni. A vacsit már épp tálaltam, mikor Brenda néni beesett.
- Szia! Jó későn jöttél. Eddig dolgoztál?
- Szia! Hát ami azt illeti nem egészen.
- Csak nem randid volt? – néztem rá mosolyogva.
- Hát…de. És nem is igazán vagyok éhes – nézett rám bűnbánóan.
- Oké semmi gond. Akkor eszek egyedül, de légy szíves ülj le mert beszélni akarok veled.
- Rendben. Mond!
- Szóval ma…
Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy mit intéztem ma.
- Hát ez csodálatos. Remélem jó embereket választottál.
- Szerintem igen. Viszont kéne ma írnod szerződéseket. A feltételeket oda raktam az íróasztalodra.
- Rendben.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Viszont akkor én mos felmegyek és elkezdem. Hulla fáradt vagyok és nem akarok sokáig fent maradni.
- Oksa. Még egyszer köszi és jó éjt.
- Neked is. Szia!
Miután Brenda néni felment a szobájába én elpakoltam, elmosogattam és kicsit összerámoltam míg Adam megérkezik. viszonylag hamar végeztem mindennel és Adam még nem jött. Szerencsémre, ugyanis mikor végig néztem magamon elképedtem. Itthoni gatyában és pólóban voltam. Azért még sem ebben kellene fogadnom a kedvesemet. Felrohantam átöltözni valami szexybe. Egy combközépig érő szoknyát választottam ami nem feszült rám. Épp a cipzárjával bajlódtam, mikor csengettek. A fene enné meg a meggyártóját szitkozódtam magamban. Gyorsan felvettem a tűsarkúmat és átfutottam Brenda nénihez, hogy segítsen a cipzárral. Még nem aludt. Kicsit meglepődött, de amikor csak szélesen elmosolyodtam ő viszonozta és jó szórakozást kívánt. Másodszor csengettek.
- Jövök!
Mikor kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem, de gyorsan összeszedtem magam és Adam karjaiba ugortam, majd szenvedélyesen csókolni kezdtem. A lélegzetleállásomnak az oka pedig nem volt más mint Adam kinézete. Egyszerű farmart viselt, egy izompólót és egy rövid ujjú inget. A csókomat persze viszonozta ledobva maga mellé a sporttáskáját amiben a holnapi cuccát hozta. Nehezen de sikerült elválnia az ajkainknak.
- Hmmm. Micsoda fogadtatás. Gyakrabban kéne megvárakoztatnom.
- Hiányoztál – túrtam bele félhosszú hajába.
- Te is nekem. Nem megyünk be? Nem mint ha nem lenne jó itt kint ácsorogni veled, csak kényelmesebb lenne odabent.
- De persze. Mennyünk.
Kézen fogva sétáltunk fel az emeletre, a szobámba. Vonakodva bár, de elengedtem Adam kezét. becsuktam magunk mögött az ajtót és ráfordítottam a kulcsot. Mikor megfordultam Adam állt közvetlenül mögöttem. Ijedtemben ugrottam egyet.
- Ne haragudj ha megijesztettelek – mondta halkan.
- Se… semmi baj – akadt el a lélegzetem, mivel Adam a nyakamat puszilgatta.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy ma este?
- Még nem, de köszönöm – válaszoltam és már csak azt vettem észre, hogy az ágyon fekszem rajtam pedig Adam.
Nem tudtam gondolkodni. Csak cselekedtem. Már csak egy szál bugyiban és melltartóban feküdtem Adam pedig csak egy boxerban, mikor rájöttem, hogy én ezt nem akarom. Én magam sem értettem, hogy miért. Adam épp a melltartóm kapcsával babrált, mikor megállítottam.
- Várj. Ne! Most nem akarom!
- Miért? – nézett rám furcsán Adam.
- Nem tudom. Mintha még nem lennék rá készen. Vagy csak félek.
- Ne aggódj gyengéd leszek.
Ellenkezni akartam, de Adam a csókjával belém fojtotta a szót. Nagyon szerettem Adamet és boldoggá akartam tenni, így hagytam, hogy kikapcsolja a melltartóm. Viszonylag hamar megszabadultunk a maradék „ruhánktól” is és megtörtént. Adam tényleg nagyon gyengéd és óvatos volt. Zihálva feküdtem Adam karjaiban. Miután kicsit rendeződött a légzésem sikerült megszólalni.
- Ez csodálatos volt. Köszönöm.
Válasz helyett egy gyengéd csókot kaptam.
- Szeretlek – mondta és a szemében tényleg szerelem csillogott.
Odabújtam hozzá és a karjaiban elnyomott az álom. Reggel arra ébredtem, hogy túl sok a fény és, hogy valaki gyengéden simogatja a hátamat. Nehezen, de sikerült kinyitnom a szemeimet. Adam mosolygó arcát pillantottam meg.
- Jó reggelt hercegnőm! Hogy aludtál?
- Köszönöm jól, de ezt inkább nekem kéne kérdeznem. Te vagy a vendég. Szóval? Hogy aludtál?
- Ennél jobban nem is alhattam volna – nyomott egy puszit az orromra.
- Akkor jó. Viszont el kéne mennünk zuhanyozni.
- Én benne vagyok.
A zuhanyzás Adammel fantasztikus volt. Érezni a teste melegét, ahogy hozzám simul, gyengéden megmosdat és én is őt… leírhatatlan érzés. A zuhanyból kilépve megcsúsztam és Adam kapott el.
- Uhhh…köszönöm.
- Nincs mit de kicsit óvatosabban. Nem szeretném, ha bajod esne.
Visszamentünk a szobámba. Épp öltöztünk, mikor halkan kopogtak.
- Egy pillanat.
- Nem fontos, hogy beengedj. csak szólni akartam, hogy Brandon megérkezett.
- Uhh a francba. Teljesen kiment a fejemből. Pillanat és megyek.
- Oké.
- Ki az a Brandon? – nézett rám kérdőn Adam.
- Csak egy srác.
- KI AZ A BRANDON?? – emelte fel egy kicsit a hangját.
Meghökkentem ezen a hangvételen. Kérdőn figyeltem Adamet, mikor rájöttem a viselkedésének miértjére. Mosoly ült ki az arcomra. Adam féltékeny.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megjegyzés küldése